A nevem Melanie, és a Cultural Care au pair program mexikói résztvevője vagyok. Az új COVID-19 vírus terjedése és a fertőzöttek számának növekedése miatt a világ nagy része karanténba vonult. Ennek apropójára szeretném megosztani néhány gondolatomat, ami segítségedre szolgálhat ezekben az embert próbáló időkben, mikor otthonodtól távol kell követned, ahogy szülőhazád küzd a helyzettel. Tudom, hogy milyen érzés, hiszen én is átéltem.
Az Amerikában töltött évem alatt Mexikó két katasztrofális hatású földrengésnek is áldozatául esett, melyek rengeteg emberéletet követeltek és teljes városokat tettek a földdel egyenlővé. Au pair programom első évében voltam, és kétségkívül ez volt életem legszörnyűbb élménye. A katasztrófát követően stresszel és bizonytalansággal teltek meg napjaim, miközben tudtam, hogy családom a mihamarabbi hazatérésemet szorgalmazza. Félig-meddig én is haza akartam menni. Minden vágyam az volt, hogy otthon segíthessek Mexikóvárosban az arra rászorulóknak. De mit tehettem volna?
Vigasztalás és talán egy bátorító ölelés reményében vettem fel a kapcsolatot a Cultural Care LCC kollégájával. Figyelemmel hallgatta végig a mondanivalómat. Elmondta, hogy teljes mértékben az én döntésem, hogy maradok vagy hazatérek. Ha a maradás mellett döntenék, gondolkozzak el azon, hogy miképp tarthatnám a kapcsolatot legjobban a családommal és barátaimmal. Lassan megszületett bennem az elhatározás, hogy maradok Amerikában, és minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a minél többet segíthessek a távolból.
Így történt, hogy egy adománygyűjtési akciót kezdeményeztem Amerikában Mexikó megsegítésére. A művészi képességeim segítségével gyűjtöttem pénzt, ami egyúttal arra is lehetőséget adott, hogy kiadjam magamból az érzéseimet és elindulhassak a lelki megnyugvás útján. Nehéz feladat volt ez, ami rengeteg bátorságot követelt. Szükségem volt a környezetem támogatására is, de a tudat, hogy értéket teremtek, és hogy közben kitartok eredeti kötelezettségvállalásom mellett is, megkönnyítette számomra a helyzet feldolgozását. Igazán felemelő érzés volt, hogy példát mutathatok a fogadó család gyermekeinek együttérzésből, erőből és megbékélésből.
Pár hónappal később egy másik problémával kellett szembenéznem. Egyik vasárnap elmondhatatlan hasfájással ébredtem, így az egyik barátomnak kellett bevinnie az ügyeletre. Még aznap éjjel kivették a vakbelem. Kevés félelmetesebb dolog van, mint úgy feküdni a kés alá, hogy tudod, édesanyád egy teljesen másik országban van. Kétségbeesésemben sírva hívtam fel a fogadó család apukáját a műtét előtt az éjszaka közepén. Megígérte, hogy mire felébredek, mellettem lesz. Egy hetet kellett a kórházban, egy újabb hetet pedig megfigyelés alatt töltenem. Összesen úgy egy hónap telt el vezetés és bármilyen program nélkül.
Mindezek után úgy éreztem, hogy végleg betelt a pohár, olyan frusztrált és ijedt voltam. Mélyen belül azonban azt súgta valami, hogy minden, ami velem történt, csak erősebbé és felkészültebbé tett. Azt éreztem, hogy ez a félelem egyszer még hasznomra fog válni. Nem tévedtem, így is lett.
2018 októberében fejeztem be az au pair program második évét Amerikában. Visszatekintve a megszámlálhatatlan nemzetközi barátra, arra, hogy a folyékony angoltudásom ennek az útnak köszönhető és hogy a program keretein belül járhattam a híres Tufts Egyetem művészeti óráira, úgy érzem, hogy a kihívások eltörpülnek ezen élmények mellett. Küzdelmeim ideje alatt szerencsésnek éreztem magam, hogy mindig voltak, akik támogattak, és így megvolt a kellő bátorságom ahhoz, hogy továbblépjek. Egyáltalán nem bántam meg a döntésemet, hogy maradtam, és mára már azt is látom, hogy miképp varázsolt belőlem egy magabiztosabb nőt az au pair program.
Ha nehézségekkel kell szembenézned a koronavírus vagy más egyéb miatt, az alábbi tippek talán neked is épp úgy segítségedre szolgálnak majd, mint nekem tették annak idején.
1. Vegyél nagy, mély lélegzeteket!
Ha gondterhelt vagy, szánj időt arra, hogy végy nagy levegőt és alaposan gondold végig a problémát. Könnyen hozhatsz meggondolatlan döntést, ha félsz és aggódsz. Ha rendkívüli események sodrásában találod magad, kiemelkedően fontos, hogy figyelembe vedd döntéseid súlyát. Gondold végig, hogy döntésednek milyen hatása lesz, és kire!
Számomra az Amerikában maradás tűnt a helyes megoldásnak, de nem csak egy helyes döntés létezhet. Ha hallgatsz a szívedre és hagysz időt magadnak a megfontolt választáshoz, nem fogod megbánni. 
2. Emlékezz, hogy miért jöttél!
Mindenki más elvárással kezd az au pair évének. Vannak, akik egy nagy kalandra vágynak, mások az angoltudásukat szeretnék fejleszteni, vagy egy idegen országban szeretnének hosszabb időt tölteni. Mindannyiunkban elég erős volt az elhatározás, hogy összepakoljunk és mindent hátrahagyva Amerikába költözzünk. Ne feledkezz meg erről! Készíts listát arról, hogy mik késztettek arra, hogy au pair légy, és tartsd becsben ezeket az indokokat! Senki nem mondta, hogy egyszerű dolgod lesz, de emlékezz: az első lépés a legnehezebb! Egy egész közösség áll segítségedre, hogy elérhesd a céljaid. Vigyázunk rád!
3. Nyugtasson meg a tudat, hogy lesz még jobb is!
A mexikói földrengések után egyből olyan feszült lett minden. Szépen lassan azonban visszatért az élet a rendes kerékvágásba, és büszkeséggel tölt el, hogy ebben én is segítettem. Egy jó ügyért dolgoztam, miközben a fogadó család gyermekeinek is példát mutattam, és megérttettem velük, hogy lehetünk egyszerre erősek és sérülékenyek is. Sosem rejtettem az érzelmeimet és fájdalmamat véka alá, de nem is engedtem, hogy az érzelmeim letérítsenek a helyes útról. Tartsd a hobbijaidat és számodra kedves dolgokat szem előtt, ezek mind segíthetnek az elveszettség érzésének leküzdésében. Előbb-utóbb biztosan javulni fog a helyzet, és jobban fogod magad érezni attól, hogy helyt álltál.
4. Beszélgess!
Pár nappal Amerikába érkezésem után volt a születésnapom. Tudtam, hogy egy idegen kultúrából csöppentem bele az itteni életbe, de egészen addig a napig nem tapasztaltam ezt ténylegesen. Otthon megszokott dolog az ölelés, így születésnapom reggelén ölelések hadára felkészülve siettem le a nappaliba. De nem kaptam egyet sem. A fogadó családom boldog születésnapot kívánt, de valami nagyon hiányzott. HOL VANNAK AZ ÖLELÉSEIM?! Nagyon csalódott voltam. Emlékeztem, hogy pár háznyira tőlünk egy kolumbiai au pair lakott, így felkerekedtem, hogy tőle hajtsam be az úgy hiányzó születésnapi öleléseimet. Tudtam, hogy ő megért majd engem. Attól a naptól fogva elválaszthatatlan barátok voltunk! Ebből a történetből azt szeretném kihozni, hogy ne hagyd meg az érzéseidet magadnak! Biztos vagyok benne, hogy mások is hozzád hasonlóan éreznek, vélekednek dolgokról. Ez teljesen természetes! Nincs veled semmi baj, azért, mert így érzel. Lépj kapcsolatba más au pairekkel online vagy személyesen! Beszélj a szüleiddel, családtagjaiddal! Kérd ki az LCC tanácsát! Beszélj az érzéseidről!
5. Vigyázz nagyon magadra!
Az átélt krízishelyzetek alatt megnyugtató volt számomra olyan dolgokra koncentrálni, amikre hatással lehettem. Ilyen volt például, hogy miket ettem, milyen testmozgást végeztem, és hogy úgy általában miképp vigyáztam a testemre-lelkemre. A nehéz helyzetek csak még nehezebbé válnak, ha nem vigyázol közben magadra. Tudom, hogy milyen érzés sebezhetőnek lenni, miközben úgy érzed, az egész világ ellened fordult. Észrevettem azt is, hogy ha beszélek az érzéseimről ezekben a nehéz helyzetekben, sokszor új megvilágításba kerülnek a problémák, és jobban látom, hogy mit kell tennem. 
Nagyon szerencsés vagyok, hogy a rajzolásba feledkezve lefoglalhattam a gondolataimat. Azt tanácsolom, hogy te is keress magadnak olyan elfoglaltságot, ami segít kikapcsolódni – legyen az bármilyen apróság, mint például 20 perc skiccelés a szobádban, arcpakolás, a hajad kifésülése (én befestettem egyszer a hajam magamnak, ezt ne ismételd utánam, nem volt jó ötlet!), vagy egy szeretteddel való telefonbeszélgetés. Figyelj a tested jelzéseire, ne feledkezz meg a tápanyagbevitelről, és légy hálás mindenért, amit érted tesz. Minél jobban vigyázol magadra, annál könnyebben birkózol majd meg az előtted álló kihívásokkal. Te is megérdemled a gondoskodást, és ki tudná ezt a feladatot nálad jobban ellátni?!