Cultural Care Au Pair

  • A második otthon.

    Magdalena W. – A fotón Miles, Naomi és Adele, a fogadó család gyerekeivel együtt

„Az otthon az a hely, ahol a szíved van. Most már tényleg azt mondhatom, hogy két otthonom van: egy Lengyelországban, egy pedig Texasban.

Amikor először megláttam a fogadó családom három kisgyermekét a repülőtéren, az óriási plakátokkal, rajta ezzel a felirat: „Üdvözlünk a családban Magdalena”, nagyon elérzékenyültem, mert a plakátok nagyobbak voltak, mint a gyerekek. Attól a pillanattól kezdve a szívembe zártam őket.

A fogadó gyermekeimnek nagyszerű személyiségük van és hatalmas szívük. Nagyon aktív gyerekek, akik imádják a kismotor versenyeket, a süti sütést és a beöltözést. Emellett imádják a mindennapi kalandjainkat is; játszani a gyerekmúzeumban, vagy ellátogatni a játékboltba és megnézni a játékokat. Nagyon értékelik a kis dolgokat, és nagyon hálásak. Mint minden családban, rengeteg erőfeszítésbe kerül segíteni a fogadó szülők gyermeinek nevelésében. Cserébe azonban rengeteg szeretetet, dicséretet kapsz és tudod, hogy számíthatsz rájuk, ami nagyon motiváló.”

  • A dinamikus duó

    Andressa R. – A fotón a fogadó szüleivel, Patrick-al és Tim-el és gyerekeikkel Asher-el és Liam-al

„A fogadó szüleimmel nagyszerű kapcsolatom volt, már az első héten viccelődtünk egymással. Bármit meg tudok velük beszélni, úgy érzem a barátaim, mert minden témára nyitottak, és jókat nevetünk együtt. Hajnali 1-2-ig fent maradtunk beszélgetni, vagy TV-zni.

Az első héten elvittek egy brazil boltba, és megkértek, hogy szedjek össze mindent, amiről úgy gondolom, hogy ki kell próbálniuk, és vettünk egy halom dolgot, hogy aztán otthon megfőzzük. Három vagy négy estén át is Brazil ételeket ettünk. Patrick órákat töltött a 4 különböző étel elkészítésével és, mindent megtett azért, hogy otthon érezzem magam.

Egyik nap olyan erősen görcsölt a hasam, hogy Patrick elment a boltba, vett nekem csokoládéfagyit, kikölcsönzött filmeket, sütött brownie-t és egy takarót adott nekem, hogy feküdjek le a kanapéra, és pihenjek. Tim is nagyon igyekezett segíteni nekem, melegítő párnákat adott és felajánlotta, hogy használjam a fürdőszobájukban lévő jacuzzit.

Imádom őket, és hálás vagyok azért, hogy részei az életemnek, mert ők olyan emberek, akik megölelnek, amikor szükségem van rá, és támogatást és gondoskodást nyújtanak nekem. Mindegyikük rettentően fog hiányozni amikor elmegyek, de biztos vagyok benne, hogy a barátságunknak nem lesz vége; minden tőlem telhetőt megteszek, hogy kapcsolatban maradjunk és részesei legyünk egymás életének. Az értékes pillanatok és a közösen eltöltött idők örökké a szívemben maradnak.”

  • Az apró kis figyelmességek

    Faby A. – A képen a fogadó gyerekével, Lindennel

„Mitől olyan csodálatos a Cruse család? Elmondhatom Neked, hogy nem az ajándékoktól, amiket adtak, vagy a nyaralásoktól, amikre elvittek. Nem is az autóik vagy a gyönyörű otthonuk.

Nem. Az, amit a Cruse család adott nekem, ennél sokkal-sokkal több: ezek az apró kis figyelmességek. Mert ha egy évet töltesz három olyan emberrel, akikkel még soha nem találkoztál, akkor nem a nagyvonalú gesztusok teszik csodálatossá az élményt, hanem az apró kis figyelmességek.

Ilyen például, amikor Ryannel hétfőnként együtt nézzük a kedvenc TV műsorunkat. És ilyen minden vacsora, amit együtt töltöttünk, melyek legtöbbjét Julia meghökkentő történetei színesítették a kórházban történtekről, ahol jelenleg dolgozik. Minden mosoly, amit Linden ad nekem amikor hintázik és kéri, hogy még egy kicsit magasabbra lökjem. Mert egy évvel ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy egy kétéves lesz a legjobb barátom és legközelebbi bizalmasam.

Minden alkalom ilyen emlékezetes, amikor Julia és Ryan bemutattak a barátaiknak, a nevemet használva és nem csak mint „az au pair-ünk”. A tény, hogy soha nem felejtik el, hogy bevásárláskor hozzanak a kedvenc kávémból, holott ők csak teát isznak. Vagy az, hogy ha valaki arra kéri őket, hogy készítsenek egy családi képet, akkor soha nem hagynak ki engem.

Julia, Ryan, Linden és én együtt nevettünk, féltünk, izgultunk és néha elfáradtunk. Közös családi nyaraláson voltunk, rengeteg éjszakát töltöttünk együtt a kanapén, többszáz közös vacsorán vagyunk túl... és számtalan emléket őrzünk, melyek örökre velünk maradnak.”